Nem az alkaioszi strófa, nem az enjambement, nem az epikureista filozófia finom megnyilvánulása avat mesterművé egy verset, hiába akarnánk ezt hinni, tévedés. Ez mind mellékes, huszadrangú, a pátosz, a dagály, a sallang, és esetleg körítésnek, ha megfelel. De amikor egy kétezer éve halott római költő képes arra, hogy 2013-ban, egy vidéki szakközépiskolában, csütörtök dél körül, a tenyészbikák szaporításával foglalkozó dupla szakmai óra és a hetedik órai növénytan közé betuszkolt irodalomórán azt a reakciót váltsa ki egy kilencedikes lányból versfelolvasás után, hogy "Szép", na az tesz egy verset remekművé. A többi innentől nem érdekes. A többi csak irodalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése