Sokféleképpen összefoglalhatnám...

...ezt az évet olvasás szempontjából, de próbálok rövid és lényegre törő lenni, ezért ezt a módszert választottam. Ilyenkor úgyis mindenki listákat ír, mert listát írni MUSZÁJ, hát akkor itt az enyém is.

• A legnagyobb felfedezés: Karel Čapek: Az első csapat
• A legnagyobb csalódás: Móra Ferenc: Aranykoporsó
• A legelgondolkodtatóbb: Karel Čapek: Abszolútum-gyár
• A legszimpatikusabb nőalak: Szabó Magda: A Danaida (Csándy Katalin)
• A legszimpatikusabb férfialak: Karel Čapek: Az első csapat (Standa)
• A leghumorosabb: Tar Sándor: A mi utcánk
• A legszomorúbb: Tar Sándor: A mi utcánk / Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
• A legizgalmasabb: Ernest Cline: Ready Player One
• A legegyedibb: Herta Müllertől bármi
• A legcsapnivalóbb: Bán Mór: A csillagösvény hídja

2013-ban összesen 87 könyvbe kezdtem bele, ebből 77-et olvastam el végig. Ez összesen kábé 23500 oldal, ami azt jelenti, hogy átlagosan naponta 64 oldalt olvastam. A legrövidebb olvasmányom Az utolsó farkas volt Krasznahorkai Lászlótól, a leghosszabb A hiúság vására Thackeray-től. A könyvek jó részét - legalább a felét - ebookon olvastam, a többi saját vagy könyvtári példány volt. Volt köztük, amelynek elolvasása régi cél volt, de nagy részük a pillanatnyi döntésem eredménye.

Megfelelően sablonos és semmitmondó kép a poszt illusztrálására

2014-ben legalább ennyit szeretnék olvasni, kicsivel több angol nyelvű regénnyel. Majd látjuk, hogyan alakul, de 15 ezer oldal mindenképp kellene, 20 ezerrel pedig már ki lennék békülve. (Itt most valójában a szabadidőm mennyiségével kapcsolatban fogalmaztam meg kívánságot).

Nos, akkor könyvekben gazdag boldog új évet mindenkinek.

Kindle Paperwhite - venni vagy nem venni

Szóval az a helyzet, hogy erősen elgondolkodtam pár napja, hogy épp ideje lenne lecserélni a borzasztóan elavult és ósdi Kindle-ömet. A gond ott van, hogy a Kindle természetesen tökéletesen működik, és mivel mindig is vigyáztam rá, tokban tartottam, miegyéb, totálisan karcmentes állapotban van, és nyilván még vagy tíz évig szolgálna hibátlanul, ha csak rajta múlna. De a kisördög a fejemben nagy úr (youtube-os review-videókkal megtámogatva meg pláne), szóval most azon vagyok, hogy mindenféle mondvacsinált okokat gyártsak arra, hogy miért is van nekem tulajdonképpen életbevágó szükségem az új Paperwhite-ra.

Ezek ilyen gonosz képek, igen.

Eddig ezeket sikerült kiizzadnom:

- mert van háttérvilágítása, így a romló szememnek jobb lenne, ha nem erőlködne (mondjuk ez tényleg így van)

- mert a jelek szerint tényleg fehér a szöveg háttere, s ez jó

- mert van beépített angol szótár benne, amit valóban használnék, mert sokat olvasok angolul, de szótárazni lusta vagyok: ha van egymás után mondjuk három melléknév, amiből kettőt értek, akkor bizony ki nem keresném a harmadikat, így meg talán kikeresném, pláne, hogy csak egy tappintás

- mert sokat dolgozom, és megérdemlem (ez ilyen fogyasztóitársadalom-jellegű érv, de elfér)

- mert magyartanár vagyok, és ezért eleve szégyen, hogy nem államilag kapunk ilyeneket, hogy a munkánkhoz használjuk (ezt persze magam sem gondolom komolyan)

- mert 3 éve leszoktam a cigiről, és ez mindig jól jön érvnek, ha valami megvásárlásához gyűjtöm az erőmet

- mert kisvárosban élek, ahol egy csomó könyv beszerezhetetlen, enélkül tehát bajban lennék (jó, ez nem érv, erre a régi Kindle is jó)

Ja, és MERT CSAK.

És ráadásul azt is kitaláltam, hogy miért kellene minél hamarabb megvennem a készüléket: örömmel fedeztem fel ugyanis, hogy a dombornyomott VISA-kártyám lejár év végén, ez pedig azt is jelenti, hogy utána már nem fogok tudni az Amazonról rendelni, tehát sietni kell!

Szóval szerintem esélyes, hogy hamarosan rendelek egy Paperwhite-ot.

Ugyanitt: Kindle eladó - másfél éves, tökéletes állapotban, mondjuk 15 ezerért. Ilyen. A vaterán újonnan 25 körül van. Tokot is adok ajándékba. Vegyétek, vigyétek.

Mindennapos olvasás?

Már egyszer kifejtettem máshol, hogy mi a véleményem ezzel a mindennapos testneveléssel kapcsolatosan. Nem lenne ez alapvetően rossz ötlet, ha adottak lennének a feltételek, de hát itt felénk ugye az a szokás, hogy először törvényben kötelezünk valakit valamire, aztán teremtjük meg a feltételeket hozzá, már ha egyáltalán. Most nem akarom kifejteni, hogy pontosan mennyi értelme is van a délután háromkor egymásra zsúfolódó osztályoknak, akik jobb híján lépcsőznek vagy az iskolát futkossák körbe, biztosan ettől lesz majd nekünk sokkal jobb a jövőben, én speciel őszintén hiszek benne.

Viszont eszembe jutott valami ennek kapcsán: a fenti mintára lehetne mondjuk mindennapos olvasást tartani. Egy könyvet szerintem minden gyerek tudna az iskolában tartani, amit éppen olvas, ezért mondhatjuk, hogy a technikai feltételek nem gátolnák a sikert. Nagyon egyszerűen úgy nézne ki a dolog, hogy minden gyerek leülne, és kötelező jelleggel olvasna egy órát. Na bumm, hát kábé ennyi. Mindegy mit olvasna, amit épp szeretne. Az iskolai könyvtárból válogathatna is. Aztán megbeszélhetnénk, ki mit olvasott, hogy tetszett neki, meg hasonló furcsaságok. Nem kellene hozzá még talán szaktanár sem. Nem kellene emellett plusz helyiség, tanári gárda, szervezés, eszközök, semmi. Lehetne közben enni-inni, kimenni vécére, hátradőlni, bármi. Ennek szerintem eléggé adottak a feltételei befektetés nélkül is. Meg azt hiszem, igény is volna rá, elnézve társadalmunkat.

Mi hiányzik hát?